| JULES VERNE E nnek a francia Ãrónak a nevét nálunk nemzedékrõl nemzedékre magyarosan Verne Gyulának Ãrták és mondották. A magunkénak tudtuk, ahogy magukénak tudták az angolok, németek, oroszok, amerikaiak. Egyike a világirodalom legtöbb nyelvre lefordÃtott, legnagyobb példányszámban elkelt Ãróinak. Elsõ sikereinek idején talán õ maga se tudta, hogy mindenekelõtt ifjúsági Ãró, és még kevésbé azt, hogy az akkor még nem létezõ Âtudományos-fantasztikus" regény  a sci-fi megteremtõje. Mára már kétségtelen, hogy a múlt század derekán még uralkodó romantikát õ fordÃtotta természettudományos ábrándok és a valóság felé. Ãs miközben sikeres kortársainak jó része alaposan elavult, õ olyan elevenen él a serdülõ ifjúság olvasmányaiban, mint a legklasszikusabbak és a legmodernebbek. Kitûnõ társasági csevegõ volt. Ãgy mesélgetett távoli tájakról, mintha maga járt volna a messzeségekben, amelyekrol olvasott. Szenvedélyesen olvasott a felfedezésekroõ és az egzotikus szokásokról. Izgatták az új tudományos felfedezések. De ugyanennyire a kalandos regények is. Dumas  az idõsebb, a nagy romantikus  az ifjú Verne legkedvesebb Ãrója volt. Ãlete nagy élményeként tartotta számon, amikor az önkéntes emigrációban élõ kalandos kedvû Ãró, aki Garibaldinak is harcostársa volt, hazajött Párizsba, egyenest az irodalmi és szÃnházi élet kellõs közepébe, és örömmel fogadta a fiatal Ãrók-mûvészek tiszteletét. Az élete delén túljutott, örökké fiatalos Ãrófejedelem és a fiatal, kitûnõen mesélgetõ pénzember hamar összebarátkozott. Verne mesterének, példaképének tudta Dumast. | |
|